2011. jan. 18.

Nem igazán tudtam aludni, féltem a mai vizsgáktól nagyon, rengetegszer felébredtem, mégis volt egy relative összefüggő álmom, miszerint a zh-kat egy nyári fesztiválon kellett megírnom - így minden nap  kénytelen voltam kifizetni a belépőjegyet, pedig tudtam, hogy esélytelen hogy elérjem a megfelelt szintet, pláne hogy mindenki piszok jól érezte magát körülöttem, csak én szenvedtem meg egy csoporttársam.
A zh megírása után felszálltunk egy buszra - ami teli volt fesztiválozókkal. Egy lánnyal megismerkedtem, aki folyton kérdezgetett rólam és csoporttársamról, de végül eltűnt, de megígérte, hogy felveszi velem a kapcsolatot. Nem tudom hogy, de végül egy faszi elárulta, hogy csak azért beszélt velem, hogy információkat szedjen ki.

Másik álom egyáltalán nem ilyen tiszta - csak annyi dereng hogy békéscsaba volt a színtér, este volt és kívülálló voltam minden társaságból

2011. jan. 17.

Talán túl sok sci-fit néztem az utóbbi napokba, hisz álmomban először is begyömöszöltek egy kis kamrába (ami leginkább egy tengeralattjáró torpedókilövőjére emlékeztetett, mozdulni se tudtam), majd pedig kilőttek az űrbe. Végül becsapódtam egy épületbe, áttörve a betont... s egy faszi hívta nekem a mentőket. Aranyos volt tőle, nem?

Edit1:
Előtte loptam a békéscsabai vasútállomáson, ami egy piacnak volt berendezve. Egy kis sisakot, amit képes voltam a farmerem zsebébe csúsztatni.

2011. jan. 16.
Egy csésze tea fölött ültem volt barátnőmmel, aki meg akart győzni, hogy újra össze kéne jönni. Én meg csak azért akartam vele találkozni, hogy végre ki tudja vele és magammal is békülni, s ne csak egymás szidásából álljon, ha beszélünk.
Álmom második felében szimplán kibasztak az egyetemről - az ilyen álmok mindig jól jönnek, jobban fosok a vizsgaidőszak végétől mint eddig

a legszebb az a fél pillanat, amikor még nem tudod eldönteni, álmodsz-e vagy ébren vagy.

Online álomnapló
2011. jan. 14.

Hülye álomra ébredtem - konkrétan kilyukadt az ég. Valahol Pesten a Duna partján lógattam a lábam, este volt, a lámpák narancs fényében úszott minden. Nem volt forgalom az utcán - viszont volt velem valaki (azt se tudom, hogy férfi vagy nő). Az autóút mellett leültünk egy-egy nyugágyra, s ott beszélgettünk - mikor arra lettem figyelmes, hogy a budai vár felett kilyukadt az ég, s elkezd lassan mindent magába szippantani. Kezdeti elkeseredettségem ellenére gyorsan megoldottam a problémát - belevágtam pár nyitott napernyőt. Működött...

2011. jan. 15.

Nem sok dereng az álomból - csak hogy vezettem, s nagyapámnak vittem ebédet. Elfordultam a kocsitól, s mire újra ránéztem, keresztben állt az úton. Megpróbáltam elállni vele, de mikor a gázra léptem leesett a motorháztető... annyira megijedtem, hogy próbáltam a rendőrségre jutni, de útközben teljesen széthullott az autó. Végül már futottam mezitláb a jégen.